egyedül oka lehet kárhozatunknak., ennek ezt az okát. adgya, hogy a ki elmulattya meg segiteni felebarattyát szükségiben, azt az Isten meg veti az itéletkor,: akar mely jót tselekedet volna is mást, anyival is inkáb a ki el mulattya meg segiteni attya fiát az olyan nagy dologban, a mitsodás az üdveség, meg érdemel minden féle büntetést
Ennek a nagy köteleségnek végben vitele, a felebaráti intés parantsolattyának követésin áll, a mely parantsolatot az urtol vettük, és amelynek rendét eszerént adgya elönkben. Ha vetkezik ellened az Atyád fia. meny el és fed meg ötet különösön., ha meg halgat. meg nyerted ötet, ha pedig meg nem halgat, végy egy. vagy két bizonyságot melléd. ha azokot meg nem halgattya, mond meg az anyaszent egyháznak.
Hogy jól meg értethesem veled ezt a parantsolatot. a melyet oly kevesen tudgyák es követik; négy, vagy őt igaságot teszek it fel néked. a melyek. azt könyen meg értetetik veled, mind pedig követetik.
Az elsö azt a véget tekinti. a melyre ez a parantsolat adatot, a mely nem más. hanem hogy, a felebarát a ki vétkezet, hogy abban viszá ne esék. vagy hogy mások ne kövesék példáját.
A masodik a. hogy ez a parantsolat. nem tsak a felyeb valokot köteledzi. hanem minden féle személyeket, mivel hogy ez a parantsolat, szereteti parantsolat, mondgya szent thamás, arra minden keresztyének kötelesek.
A harmadik a, hogy ez a köteleség. hogy a felebarátot meg ne engedgyék a roszban esni, tsak akorá értödik, a midön ez a két dolog együt találkoznak., 1. a midön tudgyák a rosznak végben menetelét, és a veszedelmet a melyben a felebarát abban eshetik, vagy abban ejthet másokot, 2. a midön a más vétkit meg gátolhattyák., mivel nem tartozunk olyan dolgot tselekedni, a mely hatalmunkban nintsen
(IV. Az Ifjak Kalauza: 258)